meditálni vagy csak lenni?

Alapvetően minden meditáció egy abban, hogy a legbelső lényegeddel töltesz némi időt, egyedül. Nincs szükség hozzá mások hangjára, vagy vezetésre sem; ha egyszer ráérzel milyen is ez, és mire jó ez számodra, abba sem akarod majd hagyni. A tapasztalat azonban az, hogy az emberek többsége nem szeret önmagával lenni, fél a saját gondolataitól, érzéseitől, ezért mindenféle mással tölti meg elméjét, és idejét igyekszik kifelé fordulva tölteni, nem pedig befelé. Ezzel szemben a meditáció a befelé fordulással töltött idő.

Ha visszatekintünk a meditáció keleti gyökereihez, azonban mégiscsak elkülöníthető kétféle megközelítés. Nagyon leegyszerűsítve a dolgot, az egyik meditáció a tárggyal végzett, a másik a tárgynélküli, a gondolatok áramlása. Kalu Rinpocse írja a Tibeti Buddhizmus Alapjai (Filosz kiadó, 2007) című művében, hogy a tárggyal végzett meditációt a tudat nyugalmának és kiegyensúlyozottságának fejlesztésére alkalmazzuk, a tárgy nélküli meditáció maga a tudat megnyilvánulása a "korlátok nélküli és akadálytalan éber jelenlétben". Az előbbi esetében a tárgy igazából bármi lehet, a tibeti gyakorlatokban egy kis fénygömbön, egy bindun meditálnak, de lehet ez egy mantra, egy kép, egy Buddha alak, de akár egy gyertya vagy bármilyen természeti tárgy is. Igazából idetartozik a légzés meditáció is, amikor a tárgy a saját légzésünk. Célja az, hogy a gyakorló megtapasztalja a tudat "fényességét és ürességét". Ez azt jelenti hogy érezze, érzékelje valóban megtapasztalja a tudat megismerő képessége által a valóságot.

A másik, tárgy nélküli meditáció elsajátítása már egy kicsit nagyobb felkészülést kíván. Itt a cél nem a valóság tudat általi teljes megismerése, hanem a tudat teljes megismerése, ürességének megértése, és megérzése. Azaz annak felismerése, hogy a tudat tartalmai csupán annak kifejeződései, önmaguktól nem létezők.

A buddhizmus rendszerén belül elkülöníthető még többféle meditációs viszonyulás aszerint, hogy milyen minőségében és mélységében érinti a tudatot, de ennek megértése hosszasabb filozófiai fejtegetést kívánna, mely messze túlmutat jelen célunkon. A lényeg, hogy a teljes "elkülönülés állapotából" a teljes "eggyéválás" irányába fejlődik a meditáció és a meditáló. Amíg az egyik esetben minden apró részletet érzékelünk, megélünk, úgy a másikban eggyé válunk az egésszel, és felolvadunk benne. A kettő csak a meditáló tudatában különbözik, valójában ugyanazok :) Csögyam Trungpa előadásaiban nagyon érzékletesen mutatja meg ezt a folyamatot, hogy hogyan is alakul ki az egyikből a másik a Bóddhiszatva (tanítvány) ösvényt követve. (A szellemi materializmus meghaladása, Farkas Lőrinc Imre Könyvkiadó, 1998)

Az az érdekes, hogy ez a leíró különbségtevés csak akkor válik nyilvánvalóvá, amikor már számos megtapasztalás áll mögötte. A meditáció lényege a gyakorlásban van, ahogyan Szögyal Rinpocse mondja egy előadásában: a tibeti nyelvben a meditáció azt jelenti "hozzászokni" ...mihez is? a puszta létezéshez, a feloldódáshoz, "mint egy darab vaj a napon".