Szégyen-szemle

Biztos ismered azt az érzést, amikor legszívesebben a föld alá süllyednél, és sokszor nem is igazán érted, hogy kerülhettél ebbe a helyzetbe, de az biztos, hogy veled van valami gond...és ez nagyon gáz! Az is lehet hogy kipirulsz, izzadni kezdesz, a hangod elcsuklik, ha egyáltalán képes hang kijönni a torkodon. Szörnyű érzés, ami napokra blokkolhat, és lehet hogy évekig nem tudod elfelejteni. Éppen ezért fontos foglalkoznunk vele, és próbálni megtalálni azokat a lehetőségeket, amikkel legalábbis a hosszútávú hatásokat feloldják. 

Nézzük először is a gyökerét. A helyzet, amelyet szégyenként élsz meg, abból az inkompetencia érzésből táplálkozik, amelyet a saját magaddal szembeni elvárásoknak való nem megfelelés talaján építettél. Ha alul maradsz egy versengésben, vagy ha nem tudsz megoldani egy feladatot, vagy esetleg sok ember előtt valami olyan képet mutatsz magadról, ami nem igaz, vagy nem komfortos számodra, előbb-utóbb szégyenben érzed magad. Az érzést kiváltó viszonyítási pont mindig belül van, akkor is ha mások reakciói, szavai, vagy viselkedése alapján keletkezik az érzésed. Ez a belső viszonyítási pontod (hívjuk most szégyenpontnak) egy nagyon összetett, komplex rendszer, ami a gyermekkorban beépült normák, elvárások, erkölcsi szabályok sajátos integrációja. Ez a szégyen-pont sérül minden alkalommal, amikor úgy érzed, hogy nem vagy képes megfelelni neki, és minden egyes sérülés újabb adalék lehet érzékenységének fokozódásához. Ez azt jelenti, hogy egyre kevesebb kellemetlenség is elég hogy szégyenben érezd magad. Továbbá minden egyes szégyenpont sérülés azonnali és akár tartós viselkedéses válaszokat is kivált, amelyek nem mindig épp előrevivők. Te hogy reagálsz? 

• Próbálsz úgy csinálni, mintha semmi sem történt volna. 
• Minél hamarabb elhagyod a helyszínt 
• Valami vicceset próbálsz kreálni a helyzetből 
• Teljesen leblokkolódsz 
• Támadóvá válsz                                                                                

Bármelyiket is csinálod, sajnos nem valószínű, hogy megment a szégyened hosszú -távú negatív hatásaitól. Ezek azonban akár pozitívak is lehetnek, ha érzelmi feldolgozásod sikeres volt. Ez csak akkor lehetséges, ha elsősorban felismered, majd beismered a szégyen-érzést, ha képes vagy a kellemetlenségében is időt tölteni, ha időt szánsz a helyzet elemzésére, és ha végül képes vagy azoknak a hatásoknak a megtalálására, és értékelésére, amelyek a növekedésedet szolgálják. Azokat a hatásokat, amelyek kilendítettek valamiből, felfedtek valamit, egy más, jobb irányba tereltek téged.

Szégyen-foltozó meditáció 

Ahogy a fentiekből is kiderült, a cél az lenne hogy ezt a rettenetes égető érzést valami mássá tudd átalakítani magadban, valami olyanná, ami valóban a fejlődésedet szolgálja. Ehhez természetesen a legelső lépés, hogy szembenézel vele és elfogadod. Ha szánsz rá egy kis időt, egy néhány perces légzés meditáció után kérdezd meg magadtól, hogy alkalmas-e éppen ez az idő arra, hogy a szégyeneddel foglalkozz. Ha a válasz igen, akkor próbáld meg felidézni a legutóbbi helyzetet, amelyben úgy érezted, szégyenben maradtál. 

Próbáld meg ezt az érzést teljes spektrumában érezni. Figyeld meg, milyen testi reakciókat vált ki, pontosan mit, és hol érzel a testedben. Ha ez megvan, fordítsd oda a figyelmedet, és engedd hogy a testi érzetek válaszokat adjanak neked arra, hogy vajon miért is érzed ezt? Miből keletkezett? Mik a helyzetbeli gyökerei, és mik a benned lévő gyökerei? 

Ha mindent megtaláltál. Lélegezz abba a testrészedbe, ahol a szégyen a legégetőbb volt. Csak lélegezz mélyeket, és irányítsd a testrészedbe. Majd képzeld el, hogy a levegővel együtt nagyon sok elfogadás és szeretet érzést áramoltatsz ugyanoda, majd egész önmagadra is. Ülj pár percig ebben az érzésben. 

Majd próbálj ránézni a helyzetre ismét, és vesd össze az azóta eltelt idővel. Keresd meg azokat a pontokat, amik változásra, változtatásra sarkalltak. Figyeld meg ezeket a változásokat, és tedd fel magadnak a kérdést: "Jók ezek nekem? Jobban érzem magam általuk? " Ha a válaszod igen, erősítsd meg magadban ezt a pozitív következmény érzést. Ha a válaszod nem, akkor menj vissza abba az állapotba, ahol szeretet és elfogadást áramoltatsz magadba, és a helyzetbe. 

Majd tedd fel magadnak a kérdést: " Mit tanultam ebből a helyzetből?, Mivel lettem gazdagabb?, Hogyan tudnám ezeket az értékeket beépíteni? Ha nem kapsz rögtön válaszokat, ne add fel, csak türelmesen áramoltasd légzéseddel a szeretet és elfogadás érzését. Addig tedd ezt, amíg kellemes ítélkezés-mentes békesség állapotába jutsz. A magadon végzett munka végén, oszd meg másokkal is gondolatban ezt a megnyugodott, elfogadó, szeretetteli állapotot, és küldd el akiknek gondolod, vagy akár csoportoknak, nagyobb tömegeknek is. Majd köszönd meg magadnak ezt a gondos, figyelmes odaadó munkát, és érezd azt, hogy ezt a hálatelt érzést a meditáció után is magadban hordhatod egész nap. Ha úgy érzed, akár több alkalommal is ránézhetsz ugyanarra a helyzetre ezzel a megoldással. Kitartást, jó gyakorlást!