online kommunikáció és kapcsolat

A ma zajló online tanácsadás gyökereit a telemedicina korai megjelenéseiben kell keresnünk, amik kezdetben rádió tanfolyamok, és video-kezelések voltak. Az USA-ban már a 60-as évek elejétől állami támogatást is élvezett a telehealth, azaz a távban nyújtandó egészségügyi szolgáltatások fejlesztése, és ez akkoriban nem véletlenül, elsősorban a pszichiátriai megsegítést jelentette. Aztán jöttek e telefonos lelkisegélyek, és az internet bumm, ami a kapcsolódás többféle formája előtt nyitotta meg az utat. Az email, a chat és a video konferencia mind egyfajta sajátos kapcsolódási forma....sajátos jellegzetességekkel.

Tehát nem mai találmány, rengeteg tapasztalat gyűlt össze, pro és kontra érvek, újabb megoldandó feladatok, új keretek mutatták az utat a ma már biztonsággal működtethető műfajban. A kezdetben egyeduralkodó, ma már mindinkább háttérbe szoruló írásban megnyilvánuló segítség, mely a chatvonalakon vagy levelezőrendszereken keresztül működik terápiás szempontból alapvetően más paritásokkal bír, mint a személyes jelenlétet leginkább megvalósító videó hívás. Hiszen az írásbeli kifejezésben kicsit más oldalunkat mutatjuk mert nem kell felvállalnunk személyes megjelenésünket, aktuálisan felbukkanó érzelmeinket, továbbá a non-verbális és vizuális kommunikációs csatornák blokkolásával a teljes megértést nehezített, jóval többet bíz a partner fantáziájára. További bonyolító tényező a kommunikáció időbeli szeparálhatósága, miszerint szinkron és aszinkron térben is folyhat. Ha egy chatelés során azonnali válaszokat adunk akkor egyidejűnek, szinkronnak tekinthetjük a beszélgetést, ha azonban egy emailre csak napokkal később válaszolunk az már jókora időbeli eltolódást, tehát aszinkronitást mutat. Nem véletlen, hogy sokkal többet kutatták az írásbeli online kommunikációt és tanácsadói formát, mint a személyes kommunikációhoz sokkal jobban hasonlító videobeszélgetést.

Az emailen történő online kommunikációról sokat olvashatsz két magyar szerzőtől: Sebő Tamás és Szenes Márta több írásban is beszámolt a Léleknavigátor, valamint az eletvezetesonline.hu nevű oldalak működésének tapasztalatairól, és az írásos online tanácsadás jellemzőiről.(1) Alapvetően elmondható, hogy az írásban megfogalmazott segítségkérés és önfeltárás számos pozitív haszonnal kecsegtet, önmagában is gyógyító hatású, ahogyan azt már Jung és Freud (1986) is megjegyzi a naplóírásról, álomnaplóról, és ahogyan azt azóta sokan mások is leírták. Bridget Murray összegző írása arról is beszámol, hogy milyen immunrendszerre gyakorolt hatással bír az írás akár súlyos fizikai betegségek esetén is. (2)

Az online kommunikációt az elsők egyikeként vizsgáló Joseph Walther professzor egy hiperperszonális kommunikációs modellt állított fel vizsgálatai eredményeként. A professzor azt kutatta, hogy az online térben folytatott (CMC - computer mediated communication) , és a szemtől szembeni (FtF - face to face) interakciók között milyen különbségek vannak, miben térnek el egymástól. Megállapította hogy az online kommunikáció "hiperperszonális", azaz jóval több előnnyel jár, mint az interperszonális, szemtől szembeni kommunikáció. Ezen előnyök közé tartozik vélekedése szerint például az énkép optimalizálásra való lehetőség, azaz pont olyannak mutatjuk be magunkat, amilyennek akarjuk, gyakran a partnert is idealizáljuk, valamint előnyként könyvelhető el az is, hogy a CMC helyzetben nagyobb intimitást, közelséget, közösséget vagyunk képesek megélni akár diádikus, akár csoportos helyzetben is. (3) Ennek egyik következménye lehet a "dizinhibíciós hatás" (Suler, 2004) azaz online térben bátrabbak vagyunk, oldódnak gátlásaink, és sokszor olyat is mondunk, amit szemtől szemben nem tennénk. (4) Emellett sok más negatívan torzító hatás is jelentkezhet az esetleges időbeliségi eltolódásból, az anonimitási lehetőségekből, a projekciókból, félreértésekből.

Évekkel később Bradely M. Okdie és munkatársai(2011) egy korszerűbb vizsgálati eljárásban tesztelték a hiperperszonális modellt, és eredményeik azt mutatták, hogy a vizsgálati alanyok nagyobb egység-érzést, és nagyobb kölcsönös kedvelést élnek meg a szemtől szemben helyzetben, mint az online szituációban. Bár igaz, hogy a szemtől szemben helyzetben nehezebbnek találták a gördülékeny társalgás fenntartását, a témák találását, de az is igaz, hogy ebben a helyzetben csökkent az ön-fókusz, és több figyelem és bevonódás maradt a partner irányába, amivel sokkal pozitívabb benyomást lehetett tenni az interakciós partnerre. Az írásbeli online módon zajló beszélgetésben a felek öntudatosabbak, sokkal inkább befelé irányul a fókusz, többet beszélnek magukról, néha talán egocentrikusabbak is. Ez tud feloldódni és kiegyenlítődni a szemtől szemben helyzetben, ahol bár talán kicsit ügyetlenebbnek érezzük magunkat, de csupán azért , mert az egyidejűség többfelé figyelést, több ingert, a másik komplex jezéseinek azonnali feldolgozását, valamint a figyelem és az érdeklődés fenntartását jelenti, ami jóval nagyobb kognitív terheléshez vezet. (5) Nem kétséges azonban, hogy a személyes jelenlétben folytatott kommunikáció komplexitásából fakadó több erőfeszítés kifizetődik a nagyobb bizalomban, a nagyobb felelősségvállalásban, és a tisztább értékelésben.

Craig A. Childress (6) egy 2000-es, elsősorban emailen folytatott pszichoterápia etikai kérdéseit vizsgáló cikkében leírja, hogy kétséges a kétirányú, szinkron videobeszélgetések széleskörű használatának gyors elterjedése, de ugyanakkor azt is megemlíti, hogy az ilyen formátumú online terápia nagyon hasonlít a személyes terápiához akár etikai vonatkozásaiban is. A videon keresztül zajló online kommunikáció és tanácsadási forma gyakorlatilag teljesen megközelíti a személyes jelenlétben folyót, és kiküszöböli a csak írásban történő forma hiányosságait. Fentebb tárgyalt előnyei mellett megemlítendő, hogy olyanokhoz is eljuthat, akik egyébként valamilyen okból mozgáskorlátozottak akár ideiglenesen, vagy állandóan, és olyanokhoz is, akik számára lehetetlen, vagy nehezen kivitelezhető rendszeresen terápiába járni, vagy lehet hogy tudnának, csak nem az anyanyelvükön. Nem kell hozzá más, csak internetelérés, és egy eszköz amely rendelkezik a szükséges programmal vagy applikációval.

Nem véletlen hogy az USA-ban már elég sok cég alakult online-terapeuták foglalkoztatására, közülük a két legnagyobbal magam is megismerkedtem, ez az American Well, és a BetterHelp, de vannak független online terapeutákat gyűjtő oldalak is, mint pl. a Online Counselling Directory, amelyben én is regisztráltam. Ezek mindegyikére jellemző, hogy ellenőrzik a terapeutákat, bekérik a diplomákat és egyéb végzettséget igazoló dokumentációt. 

Az APA (American Psychological Society) legfrissebb cikkében két terapeuta tapasztalatain és saját korábbról felhalmozott kutatásain, ismeretein, információin keresztül összefoglalja a video-hívásokon alapuló online tanácsadás jelenlegi helyzetét (6), és egy másikban megfogalmazza az online folytatható terápia irányelveit. (7) Ezek közül az első Amy Novotney írása, melyben rámutat arra, hogy az online terápia egyéb előnyei között az sem elhanyagolható, hogy sok esetben a terápiára nehezen elköteleződő egyének könnyebben kezdenek online helyzetben terápiára járni, és könnyebben irányíthatók át későbbi személyes terápiába, amennnyiben ez szükséges. Továbbá az is nyivánvaló, hogy a most felnövő, technika által közvetített kommunikációhoz hozzászokott nemzedék számára ez sokkal befogadhatóbb, otthonosabb légkört is teremthet, ilyenformán az online tanácsadás lehetősége korlátok sokaságát szüntetheti meg. Ugyanakkor azt is elmondja, hogy természetesen nem adekvát az online kapcsolattartás minden páciens vagy minden terapeuta számára. Egyértelmű, hogy vannak olyan súlyos mentális betegségek és addikciók, melyek folyamatos felügyeletet, és/vagy gyógyszerelést is igényelnek, számukra csak a személyes terápia megfelelő. És vannak olyan tanácsadók/terapeuták is, akik félnek ettől a helyzettől, nem érzik hitelesnek magukat, és attól tartanak hogy nem képesek kezelni a kockázatosabb helyzeteket.

Az irányelveket összefoglaló írásban széleskörűen meghatározzák a tanácsadói munka minden részletét online írásbeli, és videon keresztül folytatott helyzetre. Alapvetően alig tér el a hagyományos, személyes terápiás helyzetre vonatkoztatható irányelvektől, csupán abban, hogy a tanácsadó/terapeuta felelősségébe helyezi annak eldöntését is, hogy rendelkezik-e az online térben folytatható tanácsadói folyamathoz szükséges kompetenciákkal, és ismeretekkel; valamint kiemelten szükségesnek tartja a páciens figyelmét felhívni arra a tényre, hogy az interneten keresztül folytatott minden tevékenységgel azonosan ebben az esetben is nagyobb a kockázata az adatbiztonság sérülésének.

Összességében, mérlegelve az előnyöket és esetleges hátrányokat, azt gondolom, hogy az esetek többségében teljes biztonsággal folytatható az online terápia/tanácsadás, melynek sikere és hatékonysága valóban csak az azt folytató terapeutától/tanácsadótól és a pácienssel kialakított bizalmi kapcsolatától függ.

Az említett kutatások forrásai:

1/ Kőrössy J. & Kőváry Z. (szerk.), Fiatalok biztonságkeresési stratégiái az információs társadalomban. (E-book), Primaware: Szeged 2012)

2/ Bridget Murray, Writing to heal, Monitor on Psychology, Vol.33. No.6., (2002) web: https://www.apa.org/monitor/jun02/writing.aspx)

3/ Walther, Joseph B., Computer-Mediated Communication: Impersonal, Interpersonal, and Hyperpersonal Interaction, Communication Research. 23 (1): 3-43. (February 1996).

4/ Suler, J., The Online Disinhibition Effect, CyberpPsychology and Behaviour, 7. (2004) web: https://www.learning-theories.com/online-disinhibition-effect-suler.html

5/ Bradely M. Okdie, Getting to know you Face-to-face versus online interaction, Computers in Human Behaviour, (January,2011)

6/ Amy Novotney, The Growing Wave of Online therapy, APA Articles, 2017, Vol. 48, No.2., web: https://www.apa.org/monitor/2017/02/online-therapy.aspx

7/ APA Guidelines Directorate// Guidelines for Practitioners/ Guidelines for the practise of Thelepsychology, web: https://www.apa.org/practice/guidelines/telepsychology.aspx

8/ Craig A. Childress, Ethical Issues in Providing Online Psychotherapeutic Interventions, Journal of Medical Internet Research, ( March, 2000) letölthető: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC1761841/